Ránézek az órára: 23:23. 
Elmosolyodom. Ma van advent első vasárnapja, közeleg éjfél. Ilyenkor szállnak meg leginkább a gondolatok, a megválaszolatlan kérdések kavarognak bennem. Szeretnék kilépni a múltból és átadni magam a jelennek. Teljesen. Igen, ezt szeretném. Most ,megteszem ezt…
Miért akarjuk megváltoztani a megváltoztathatatlant? ……Egy furcsa érzés fog el…mintha mindnyájan távollátóak lennénk az idővel kapcsolatban: az életünk egy periódusának csak egy bizonyos idő eltelte után tudunk értelmet adni. A jelenben csak bizonyos részeket, foszlányokat látunk….nem látjuk az egészet, a pillanat mondanivalóját sem érezzük sokszor. Ezért kell néha visszapillantsunk, visszatekintsünk a múltra. Emlékeinkben megkeressük azt, amit akkor nem láttunk, nem éreztünk, nem tudtunk. De az már nem a jelen, csak a mi megváltoztatott múltunk és amit igaznak hiszünk. Pedig nem az az igaz. Az igazság mindig a jelenben keresendő. A jelen pillanatában jelenik meg a valóság a maga teljességében, egészében, tisztátlanul…
